Biess Zoltánné Győri Éva Emlékére
 "Minden gyermek művész. A gond csak az, hogyan maradjon művész felnőtt korában is.
(Pablo Picasso)
Üdvözlöm a tanító nénit,
Kinek hajója már a
Nyugalom tengerén
Csöndesen jár.
Mert a küzdő világnak
Horgonyt vetett.
Gondolom`, hogy mit érezhetett.
Pihen a toll, a ceruza
A füzet sem kell már soha`
A napok gondtalanul telnek,
Mert megszűntek a lecketervek.
A kréta sem festi már a kezét,
A naplót sem nyitja többé szét.
Elfelejti hányadika van ma
Mert többé a jegyeket sem adja.
Nem csendül fel többé jóra intő szava:
Hallgass! Csend! Ülj szépen, figyelj oda.
Eltelt sok küzdelmes év,
Felnőtt sok-sok nemzedék.
De vajon gondolnak rá?
Hogy többé nem jár,
Lassan, a padok között már.
/Nagy Ági/
Már eltűnt régen a hajó Veled
és én még mindég kendőt lengetek.
S amíg távolba réved a szemem,
arcod vonásait idézgetem.
Tengerverés csapdos a partokon,
benne hangod zenéjét hallgatom.
S a szélben, mely hajamba beletép,
ott érzem még kezed melegét.
Wass Albert
Búcsú Biess Zoltánnétól
Néhány mondat a 2010. decemberi
nevelőtestületi nyugdíjas búcsúztatóból:
Kedves Éva!
folytatás....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
